A
régi csapszékbe gyerünk,
Hol a magyar lyány és a fáta
Egyformán kivánta
Tréfánk és furcsa ingerünk.
Hol a magyar lyány és a fáta
Egyformán kivánta
Tréfánk és furcsa ingerünk.
Tán
meghal ez a kicsi dal,
De a dalok oly bőven jönnek,
Jönnek és köszönnek
S mégis mienk a diadal.
De a dalok oly bőven jönnek,
Jönnek és köszönnek
S mégis mienk a diadal.
Most
már helyt-állunk mindenütt,
Mert az a legény, aki állja,
Nem, aki bánja
S nem, aki nem vár s hamar üt.
Mert az a legény, aki állja,
Nem, aki bánja
S nem, aki nem vár s hamar üt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése